1.0nehogymárhttps://nehogymar.cafeblog.huNemlajoshttps://nehogymar.cafeblog.hu/author/nemlajo/<p style="text-align: justify"><span> Folytatásként lemásolom, mi volt még tegnap, a csodálatos éjszaka után. Hadd legyen itt örök mementóként hogy bizony van, mikor teljesen elveszítem a talajt a lábam alól. Egyébként Döme ma is tiszta hiszti, semmi nem jó neki, de most már nyilvánvaló, hogy tényleg a dackorszak, valamint a nem-beszélés miatti frusztráltság az ok. No:</span></p><p style="text-align: justify"></p><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><span style="font-size: 13px">"Sétáltunk egy nagyot, de Döme csak pár lépést jött, mikor kivettem a kocsiból, utána ölben akart lenni :O <br />Ultimátumot kapott, hogy séta vagy kocsi, mivel nem sétált, visszakerült a kocsiba. <br />A pékségbe azért ölbe jött be (kint hagyni képtelenség), aztán simán visszatettem a kocsiba, de mikor megálltam beszélgetni, megint üvölteni kezdett, s itthonig abba se hagyta, sőt, itthon is csak akkor, miután levetkőztettem, és megöleltem...<br />Jaj, de nehéz ez :( <br />Remélem, csak a napfogyatkozás és nem a dackorszak. <br />Az meddig is tart...?  </span></span></font></span></div><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><br /></span></font></span></div><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><span style="font-size: 13px">Leírom a legújabb fejleményeket... (és elolvasom, mit írnak az idegösszeroppanásról a neten...) <br /><br />Épp most omlottam össze sokadszor, nekem ez a déli alvás tényleg rémálom. Berci elaludt, azonnal vittem Dömét altatni, elaludt, rá fél órára ébredt Berci, akit kis mérlegelés után vittem a nagy ágyba, a cicimen vissza is aludt. Rá fél órára menetrendszerűen ébredt Döme, kislisszoltam az ágyból, Berci aludt tovább, hurrá! <br />Döméhez, fej a párnájára, hajazás. <br />Erre felébred Berci, elkezd nyekegni, én magamban fohászkodom, hogy csak egy percet bírj ki, mindjárt alszik Döme! <br />Óvatosan kihúzom a kezei közül a hajamat, alszik. <br />Letornázom a felsőtestem az ágyáról, alszik. <br />Felegyenesedem, kiegyenesítem a térdeim, egyenesíteném a derekam... felébred.<br />Gyorsan visszahajolok, mikor görbül a szája, és imádkozom, hogy Berci még egyetlen percig bírja még (halkan nyekereg, néha felhörren), Döme szuszog, már éppen lazulna a fogása a hajamon, mikor a nappaliban hagyott, lenémított telefonom rezegni kezd... Döme felül, ennyi, vége. <br />Az a Döme, aki építkezéskor született és ütvefúrón szocializálódott! <br />Ha már elalszik, lehet szinte bármit (kivéve Berci hangja...), de az altatáskor bármi elvonja a figyelmét. <br />Mit csináljak? <br />Ne vegyem ennyire görcsösen az alvást? <br />Ha 1 órát aludt, pedig tudom, hogy 2-3-at is tudna, ne aggódjak, így osztotta a sors, ezentúl ez így lesz? <br />Mi lesz, ha Berci kétszer alszik, délelőtt és délután, Döme pedig egyszer, délben? Mindig azon óvatoskodjak, rettegjek, éppen ki ébreszt fel kit?</span></span></font></span></div><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><br /></span></font></span></div><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><span style="font-size: 13px">egyébként rájöttem, mi a baj, Berci kezd kinőni a páfránykorból, Döme is változik, nehezen éli meg, hogy soha nem értjük, mit akar (mi is), szóval most egy nagy fejlődési ugrásban vagyunk mindnyájan, ettől vagyunk ingerlékenyek. <br />Nekem megint át kell értékelnem a foglalatosságaimat, az időbeosztásomat, s újra kell tervezni a hétköznapjainkat.</span></span></font></span></div><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><br /></span></font></span></div><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><span style="font-size: 13px">meg abból is elegem van már, hogy édelegve játszunk, akármit, bármit, mint egy amcsi filmben,  és aztán még mindig játsszuk, még mindig, még mindig, még mindig, még mindig, még mindig ugyanaz a mondóka, vagy állathang még mindig, még mindig, és SOHA nem tudjuk úgy abbahagyni, hogy ne hiszti legyen a vége. Akár figyelemelterelés, akármi :S <br /><br />Ugye kinővi??? <br />Ugye túléljük...?</span></span></font></span></div><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><br /></span></font></span></div><div><span><font face="Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif"><span style="line-height: 18px"><span style="font-size: 13px">még egy dolog, aztán befejeztem. <br />Az előbb is itt ülök, kezemben egy traktor, egy nyúl, egy maci, egy könyv, és nem tehetek le semmit, úgy kell a (hová bújt el, húzogatós) könyvet mutogatnom, hogy a nyúl csodálkozik, hogy hol a teknős, de a többi is legyen a kezemben, és közben felváltva énekelje a maci a brumbrumbrúnót, a nyuszi meg a nyusziülafűbent... És aztán hiszti, mert valamit tuti nem jól csináltam. " </span></span></font></span></div><div> </div><div><br /><span>Este az apjával játszott, hát ő is kapott az értelmetlen, cél nélküli hisztiből jócskán, úgyhogy nagyon is megértő fülekre találtam (az más kérdés, hogy egyéni hajlam és természet miatt ezt nem nagyon tudja felém kommunikálni...). Túlélem, remélem, a gyerek is:))))</span><br /> </div><p> </p>rich