<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>nehogymár</provider_name><provider_url>https://nehogymar.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nemlajos</author_name><author_url>https://nehogymar.cafeblog.hu/author/nemlajo/</author_url><title>Ne parázz!</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;span&gt;Eleinte én se, de most már fenntartásokkal méregetem magam...&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;span&gt;Ma pl. kancsal volt a gyerekem (kivételesen a lábamig folyt a tejem, a gyerek  végigaludta az éjszakát, úgyhogy nem maradt más...).&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;span&gt;De azt is kitaláltam, hogy engem csak muszájból visel el, egyébként meg ki  nem áll, más oka nem lehet, hogy rám még sose, az apjára meg állandóan  vigyorog.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&lt;span&gt;Ennek megváltoztatása érdekében nyeltem egy nagyot, és elkezdtem hasonlóképp  édelegni a gyereknek, mint az apja (az ő szájából egyébként nem tűnik  édelgésnek), hát nagyjából olyan voltam, mint a Hantaboyban anyuka pasija,  amikor Dzsimkerit utánozza a &quot;jön a kezem, megvadult a kezem&quot; játékkal...:S&lt;br /&gt;A  gyerek meg sírva is fakadt (nem, én nem a megvadult kézzel próbálkoztam), én meg  szánalmasan idiótának éreztem magam, hogy hülyét csinálok magamból, és még csak  be sem jön a gyereknek...&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>