nehogymár

éjszakák és nappalok

Tegnap a Zuram ment 10-kor feküdni, mondtam, vigye Dömét is, egyből maga mellé. Én meg erősítésként kötődő nevelést olvasok a mamamin, az együttalvásról…
Na, a gyerek 10 perc múlva kihozta a kispárnámat, lerakta a földre, majd visszament az apja mellé aludni. Ezt vajon vegyem célzásnak???
Aztán kijött, mert reklám volt a tévében, elkapcsoltam, mint egy távirányítású zombi, visszament. Aztán még egyszer szeretett volna valamiért kijönni, de útközben elaludt, íme:

Ma pedig voltam endokrinológusnál, a leleteim alapján kaptam kisdózisú hormont, amit lehet, hogy életem végéig szednem kell, és most izgulunk, hogy annak ellenére, hogy pont a terhességem elején volt magas a tsh-m, Bercire ez ne legyen következményekkel…

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!