Miután kiborultam, hogy a gyerek belecsap a kanálba etetés közben, és miután a Zuram a maga teljes nyugalmával azt mondta, adjam csak át a kanalat a gyereknek, majd ő utána (értsd: a Zuram) feltakarít, szóval ezek után átadtam a stafétabotot kanalat, és áttértem a dokumentáló szerepkörére. Az első videón a boldog, kiegyensúlyozott kanalazás látható, a másodikon […] Tovább
No, sikerült azért végül egy hosszabb verziót is készíteni, íme: Tovább
Tegnap többször próbáltam ezt a bejegyzést élesíteni, de sehogysem sikerült. Na szóval, megérkeztek a vaterázott bútorok, rendeltünk végül utánfutót (nevetséges összegért), és egy kedves szomszédbarát segítségével a Zuram elhozta a zsákmányomat. Így most már végre szobakinézete van a gyerekszobának is, jöhet a falvédővarrás, falfestés, na meg amihez időm/türelmem/tehetségem lesz 🙂(Berci ruháit még mindig nem tudom, […] Tovább
Ejj, hát volt fodrászkodás is, csak azt meg jól elfelejtettem, hát az eredmény már lentebb látszik, íme a folyamat, és az eredeti eredményfotó… (a képeken nem ordít, csak nyavalyog, de mikor meglátja a fényképezőgép narancssárga jelzőfényét, akkor próbálja az arcát a már Tőle jól megszokott idétlen vigyorba rendezni, ettől tűnik vicsorgósnak :D) Tovább
Hát igen, ez is elérkezett, Döme vendéget kapott, méghozzá gardedame nélkül! 🙂 Úgyhogy szinte kettesben töltöttek el egy jó félórát, Döme új szobájában: Tovább
No, hát a végén kiderül, hogy fejlődőképes vagyok?:OMég szöveg is, meg két videó… ha sikerül… Egyébként a csacsis dolgok egy barátnőm kérésére készültek, de ha már, akkor bemutatom nárcisztikus hajlamú, kameraérzékeny fiamat. Tovább
Az én drága fiacskám tegnapelőtt igen komoly összetűzésbe került önzőbbik anyjával, aki besokallt a mindentől. Lényeg, hogy a végén feladta, és velem együtt nézte meg a Tizedik királyság hátralévő részeit, ennek eredményeképp este 6-kor sikeresen a vállamba aludt. Megörökítéséhez ki kellet bontakoznom öleléséből, na de az örökkévalóért mindent! A következő képeken ama nagyszerű felfedezésemhez óhajtottam […] Tovább
Hja, és hát tegnap megint fotóztam a hast (legalább letakarítottam a tükröt), és azt kell mondjam, már nem sok kell, hogy akkora legyek, mint mikor Dömét szültem – 3 hónap biztos, hogy nem, pedig annyi van még hátra… (utolsó képen a szülés előtti indulás állapota) Tovább
Legutóbbi hozzászólások