Na, hát ez a nap is eljött! 🙂 
Meg is ünnepeltük, állatkerttel, tortával, játékokkal, nevetéssel.

Először is délután elvonultunk az állatkertbe, családilag, a gyed késedelme miatt ügyesen (én pedagógusként, Döme egyévesként ingyen, a Zuram meg smses igényléssel, telefonszámlára) megoldva a belépést.
Mondjuk dacára a teljes árnak, tél végére való tekintettel (meg a felújítások miatt) sok-sok állat nem volt fellelhető.

De Dömét ez annyira nem zavarta, sőt… Éppen csak felébredt, mire bejutottunk, az utat végigaludta. És aztán kezdődött az állatok felkeresése, szépen sorban, kezdve a nagyokkal, amiket biztos, hogy észrevesz 🙂

Nyakbadöme (háttérben egy víziló):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó nekem itt, tényleg:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fog történni valami, vagy megyünk haza…?

 

Állatok, amelyek bejöttek (első képen, csak hogy bebizonyítsam, tényleg figyel:D):

 

A tevéknél viszont már bemondta az unalmast: